2026. 08. 17. 176 oldal

Vivien futócipőjével nem csupán a megtett kilométereket járjuk be, hanem a történetein keresztül ismerjük fel, hogy mindig van min nevetni, mindig van miért hálásnak lenni, és néha a legnagyobb szabadság nem más, mint egy félelem nélküli élet. Vagy legalább egy olyan nap, amikor a bohóc nem téged választ ki a közönségből.

A rögvalóság szeretetén keresztül tanít erőt meríteni a múltból, hinni a jövőben és (futó)lépni a jelenben. Enged fáradni, lustulni, kócosnak maradni – hiszen „nem kell a belsőnknek sem élére vasaltnak lennie. A rántott húsból is a rusztikus a legjobb.”

Tűpontos öniróniával és hatalmas szívvel fordítja át a legbosszantóbb hétköznapi bakikat fergeteges kalandokká.

Megismerjük a világ egyik legjobb férjét, a kicsit sem kompromisszumkész tacskóját, a kissé

flúgos, hangos, de imádni való családját, a hat- és harmincéves barátait és a telepi élet romantikáját.

„Keveset, de meglepően jó tempóval futottam, az órám pedig valamit benézett, mert olyan

alacsony átlagpulzust írt, amire az edzőm azt mondta: ilyen még a világcsúcstartónak sincs.

Én ezt elhiszem, de az kurva élet, hogy nem is öltözik Psota Irénnek.”