Novellapályázat
Josef Zawinul 1932. július 7-én született Bécsben. Sok helyen – meg kell mondani, hibásan – Josef Erich néven említik. Erich az ikertestvére volt, aki három és fél éves korában meghalt.
„Szeretem az ikertestvéremet, nagyszerű fiú volt.”
Josef zenei tehetsége egészen fiatalon kiderült, de a nyughatatlan, mindenben az újat kereső fiú számára a zongora, az utolsó hangjegyig leírt kotta nem jelentett igazi örömöt. Amikor először hallott jazzt az egyik iskolatársától, azonnal tudta, ez az a zene, amit ő meg akar tanulni, amit ő is játszani akar.
„A klasszikus zenét bárki megtanulhatja, de a jazznek belülről kell szólni. Ez nagy lökést adott. Meg akartam tanulni.”
Tudta, hogy a jazzt csak Amerikában játsszák igazán jól (azóta talán már máshol is…), ezért egyetlen cél lebegett előtte: eljutni New Yorkba. 1959. január 12. Joe Zawinul első napja Amerikában. Egész este és éjszaka New York híres jazz-klubjait látogatta végig, nem tudott betelni a sok csodás zenei élménytől.
A legnagyobb hatást a Birdland tette rá. Charlie Parker, Miles Davis, Thelonious Monk, mind-mind elementáris erővel hatottak Joe-ra, aki ekkor csupán az USA-ban számított „zöldfülűnek”, hiszen Európában jónéhány lemezfelvételen és sikeres turnén már túl volt.
„…az első pillanattól kezdve elbűvölt New York. Elhaladtam a Jack Dempsey’s Restaurant mellett, a Birdlanden már villogtak a fények, a zenészek jöttek a hangszereikkel – ennyi volt. És még az első este elmentem a Birdlandbe.”
Mindössze két hete látogatta a Berklee College of Music zongoraóráit, amikor egy szerencsés véletlen folytán Maynard Ferguson zenekarának tagja lett. Innen egyenes út vezetett a világhírig – gondolhatnánk –, de ezen az úton sok munkával, kitartó szorgalommal lehetett csak végigmenni.
„A tehetség szerencse kérdése, amiért az Istennek kell hálát adni. A tehetséggel valamit igazán kezdeni, na, az egy kemény, hosszú út.”
Zawinul élt a sorstól kapott tehetségével, csodálatos karriert futott be. Wayne Shorterrel alakított zenekarát, a Weather Reportot minden idők legjobb jazz-combójaként tartják számon. A kezdet persze nem volt könnyű.
„Csütörtökön kezdtünk, az első fellépésen 14 ember ült a nézőtéren.”
1971-től működött a zenekar, hivatalosan 16 nagylemezt adtak ki, több millió példányban fogytak el, koncertjeiket telt ház előtt játszották. A két zenésztárs, Joe és Wayne mellett számos nagyszerű muzsikus fordult meg a zenekarban. 1986-ban viszont eljött a váltás ideje.
„Hiányzott a kedvünk és már zenekarunk sem volt.”
Szólóprojekt, majd néhány koncert erejéig új zenekar (Weather Update), de Joe számára ezek nem hoztak igazi sikert, nem elégítették ki az alkotásvágyát.
1987-ben létrehozta a The Zawinul Syndicate nevű formációt. A nehéz kezdet – mindenki a Weather Report hangzását kereste a zenekarban – után egyre nagyobb népszerűség és szakmai siker kísérte munkájukat.
„Tetszik a syndicate szó. Családot jelentő fogalom, és ezt akartam – egy zenészcsaládot alapítani, amelynek tagjai nemcsak a színpadon zenélnek együtt, hanem a magánéletükben is szorosan kötődnek egymáshoz.”
Igazi koncertező zenekar volt a Syndicate. Egy-egy évben száz körüli előadásuk volt, bejárták mind az öt kontinenst.
Joe Zawinul megtehette volna, hogy nyugisan elkoncertezget, az elért világhírnév önmagában is sikert jelentett volna. De ő minden egyes koncertjén a maximumot nyújtotta, és ezt elvárta a zenésztársaitól is. Nem volt unalmas egyetlen hang sem, amit leütött a hangszerén, tudatosan kereste az izgalmas futamokat, hangzásokat. Zenéjébe beépítette egzotikus kultúrák dallamait és hangulatait, ugyanakkor sok zenész, aki a Syndicate-ben játszott a Weather Report zenéjén nőtt fel.
„Amikor egy régebbi darabom közben nem ismertem ki magam hirtelen, (Richard Bona) azt mondta: «Te írtad a zenét, de én ismerem jobban.».”
Ne féljünk kijelenteni: zseni volt. Ha pár száz évvel előbb születik, Bach, Beethoven, Mozart vagy Verdi mellett emlegetnék ma. Szerencsésnek tarthatjuk magunkat, amiért kortársai lehettünk és láthattuk élőben játszani e nagyszerű művészt. Köszönjük, Joe!
„…ha ma választás elé állítanának, hogy ismét húszéves lehetek, elutasítanám. Mert csodálatos az életem, és egyszer úgyis vége lesz.”
Joe Zawinul 2007-ben, 75 éves korában hunyt el.
Nem! Rosszul fogalmaztam. A földi élete ért csupán véget. Zenéje, és rajta keresztül ő maga is köztünk él.
„Talán azt mondják: Joe Zawinul becsületes ember volt, aki nem félt újat alkotni és attól sem, hogy kinyissa a száját. A sírkövemre felírhatják: Becsületes ember volt.
A decent human being.”
Idézetek: Gunther Baumann: Zawinul - Életem a jazz (Aposztróf Kiadó, 2007)
6825 helyett 2730.- Ft
